A gomba se nem növény se nem állat! A természettudósok eme ősrégi sejtését a modern tudomány csak mintegy 30 éve meri vállalni, hiszen a legtöbbünk ma is a növényvilág részének hiszi a gombák birodalmát. A gombák világában sok az olyan egyszerű faj, mint az élesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae), melyet a sör a szesz és a sütőiparban használnak. A legtöbb gomba sejtjei osztódás után együtt maradva fonalat, vagyis gombafonalat, úgy nevezett hifát alkotnak. A pókhálónál vékonyabb csúcsnövekedésű, sűrűn elágazódhat, hossza több centiméter is lehet. Körülbelül 100 - 150 hifa egymás mellett egy milimétert tesz ki. A hifák tömege a micélium . Ez többnyire már jól látható, mert vastag, fehér szövedéket alkothat az aljazaton, vagyis avaron, komposzton, korhadó fán,nyirkos falon, szerves anyagokon.Ezt nevezik penészbevonatnak . A kalapos gombák micéliumtömege a testük vegetatív része, mely a faj önfertartását végzi, legfeljebb a micéliumtelep darabolódása jelent ivartalan szaporodást a vegetatív életfolyamatok mellett. A fejlettebb gombák, így a kalaposgombák micéliumtelepe megfelelő külső környezeti tényezők (hőmérséklet,nedevesség, aljzatösszetétel) mellett, valamint alkalmas belső élettani állapot és kellő méret elérésekor termőstestet hozthat létre. A gombának ez a része jut eszébe a legtöbb embernek a (gomba) szó hallatán, melyet kirántva majonézzel és körettel tálalnak asztalára. Pedig ez csak a faj másik, a vegetetív micéluimtelepen fejlődő test része, amely az ivaros szaporodásra szerveződik.A termőtesten keletkeznek ugyanis, a gombaspórák, vagyis az ivari tulajdonságú szaporító sejtek. Ezek nem ivarsejtek,mert nem képesek összeolvadni a külsőleg teljesen azonos hím és női ivarjellegű spórák, mint ahogy azt az ivarsejtek teszik. A kalapos gomba pl.: laskagomba különnemű spórái, ha nedves, nemrég letört ágra, kettétört fatörzsre, hullanak akkor kihajtanak. Az így létrejövő hifák olyan neműek lesznek, amilyen spórából kihajtottak. A különnemű hifák csúcsai ivarszervekként érintkeznek, a csúcssejtek ivarsejtekként egyesülnek. Így kerülnek egy sejtbe - az új egyed első sejtjébe - az anyai és az apai sejtmagok , illetve így jön létre az azokban tárolódott örökletes tulajdonságok egyesülésével az új laskatelepet jellemző sajátosságok együttese. Ezek a tulajdonságok a laskára jellemző bélyegek továbbvitelét jelentik, de szükség esetén kellő mértékben mód van a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásra.